A kozmikus sebességkorlát a mindennapi környezetünkben teljes mértékben érvényes. Ez azt jelenti, hogy egyetlen rakéta sem képes túllépni a fény sebességét a közvetlen környezetünkben. Ugyanakkor a táguló tér külső aspektusokat hoz magával, amely lehetővé teszi, hogy a galaxisok közötti távolság növekedjen, így a távoli galaxisok úgy tűnhetnek, mintha gyorsabban távolodnának, mint a fény.

Ez a jelenség magyarázza, hogy bár az univerzumnak körülbelül 13,77 milliárd éve van, a „látható buborékunk” sugara körülbelül 45 milliárd fényév. Ez az idő alatt a tér folyamatosan tágult, ami lehetővé tette, hogy a fény, amelyet ma látunk, a múltban, amikor a galaxisok közelebb voltak egymáshoz, indult el.

Amikor a Hubble-távolság környékén vizsgáljuk a galaxisokat, azt tapasztaljuk, hogy azok már a fény sebességével azonos vagy annál is nagyobb gyorsasággal távolodnak el tőlünk. Ennek ellenére még mindig észlelhetjük őket, mivel a fotonok, amelyek most elérik a Földet, akkor indultak, amikor a galaxisok közelebb voltak.

Fontos azonban megjegyezni, hogy létezik egy izgalmas határ, a kozmológiai eseményhorizont. Jelenleg ez körülbelül 17 milliárd fényév távolságban helyezkedik el. Az itt található galaxisok fénye soha nem fog elérni minket, ha azok ennél messzebbről indultak volna el. A sötét energia jelenléte miatt ez a horizont körülbelül 60 milliárd fényév távolságban stabilizálódik, és körülbelül 100 milliárd év múlva a Lokális Csoport galaxisai maradnak majd láthatóak.

(Forrás: Phys.org, kép: Pixabay)